Virtuális Ikonok
Megnyitó: 2017. február 10. 18:00h
Hely: D17 Galéria Budapest
Kiállítás megtekinthető : 2017.02.10.-2017.04.01.
A tárlaton szereplő kortárs alkotók:
B. Nagy Gabriella, Baksa Gáspár, Baranyai (b) András, Csernátony Lukács László, Dóczy Alpár, Ef Zámbó István, Éberling Anikó, Énzsöly Kinga, Fe Lugossy László, Gubán Vera, Gyarmati Zsolt, Horváth Lóczi Judit, Ilauszky Tamás, Imreh Sándor, Juhász Ernő, Kacsák Tamás, Kónya Ábel, Korcsmár Eszter, Kővári Attila, Krnács Ágota, László János, Lucza Zsigmond, Orbázi Zoltán, Pintér András Ferenc (PAF), Pók Tímea, Sándor Nagy Tünde, Stark Attila, Szabó Eszter Ágnes, Szarvák Antal, Szurcsik József, Void.
A tárlatról
A kiállítás gerincét az NDK, valamint meghívott kortárs képzőművészek újonnan készült, tematikus munkái adják, mely kiegészül a meghirdetett pályázatra érkező diákmunkákkal.
A debreceni NDK? Neue Debreczenische Kunst ? művészcsoport, és a Deák17 Galéria által meghirdetett pályázat célja a fent említett témának minél szélesebb feldolgozására, valamint a mind korban, mind földrajzi értelemben távol lévő alkotókat, fiatalokat önkifejezésre, megnyilatkoztatásra ösztönözni.
A kiállítás célja, hogy téma felvetésével lehetőséget teremtsen a különböző generációk tapasztalatainak és gondolatainak cseréjére, a jövő gondolkodásának alakítására, alternatívák felvázolására, eszmecserére.
A kiállítás kiváló apropót ad arra, hogy a művészeket közelebb hozza egymáshoz, egyfajta valódi közösségi teret építsen. Az NDK számára fontos, a közösségépítésen túl az is, hogy a fiatalok számára példát mutasson, publicitási lehetőséget biztosítson, és a szabad gondolkodás és önkifejezés szellemében inspiráljon is.
Témáról:
Az ikon szó, több jelentésű szó. Más tartalmat jelölt évszázadokon keresztül, és más tartalmat jelöl manapság. Tradicionális értelmezésben az ikon, mint kép, képmás célja, Isten és szentjei tiszteletének tudatosítása, valamint az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés, így tehát átvitten a vallásos szemlélődő és Isten közötti kapcsolat megteremtése. Eredeti értelmezésében tehát az ikon mélyen szakrális jelentést hordoz. Mind szemlélőjétől, mind készítőjétől alázatot, hitet, tisztaságot, tiszteletet érdemel. Képes kilépni tárgyiasultságából, és az egyszerű megtisztulásunk felé mutat utat.
Kicsit távolodva a szó eredetétől lazítva annak több száz éves kötött tradicionális tartalmán, az ikont tekinthetjük példaképnek is. Ezek az ikonok viszont már köztünk járnak, tiszteletünkkel, vagy inkább vak imádatunkkal mi tettük őket azzá. Tömeggyártott ikonjaink lehetnek pozitív vagy negatív hősök, de egy közös bennük, a média és a tömeg imádatvágya hozta létre őket.
És innen már csak egy lépés, hogy eljussunk napjainkig, ahol az ikon egy információt, parancsot hordozó leegyszerűsített bitkép, ember által teremtett, az új hitet kereső humanoid által életre hívott, egyesekre és nullákra bontható vizuális jel. Kapcsolattartó köztem és mindenkori operációs istenem közt. Egy médium, amit azt hiszem, hogy én irányítok, de tulajdonképpen engem irányít, befolyásol, vezet, vagy félrevezet. Újsütetű tech-mániánk imádott szentképei, apró képek, nagyhatalommal. Ajtók a monitormennyország operációs felületén, melynek nem létező kilincsei felé halk Ámeneket mormolva nyúlunk hardverek által meghosszabbított kurzorujjainkkal, reménykedve, hogy bebocsájtást nyerünk a virtuális világba. Isten a részletekben rejlik, bujkál, alakot vált, új formátumot ölt, mi pedig akarva akaratlanul alkalmazkodunk hozzá. Isten immáron a virtuális világban is tartózkodik, melynek atomjai az ikonok, ezekkel navigálja, terelgeti a felhasználók nyáját. Üdvözítő és gyónnivaló kattintások váltják egymást. Irányított és/vagy szabad akarat a technológia oltárán. A teremtés nem más, mint másolás-beillesztés.
Hogy jutottunk eddig? Hova lett a hit? Mikor tűnt el az életünkből, és tárgyiasult a digitális világban? Megannyi kérdőjelet felvet a téma, de felsorolásukkal senkit nem akarunk befolyásolni a téma értelmezésében. Tárlatunk ezt a kérdéskört feszegeti. Szakrális világ versus digitális világ, technológiánk imádata, a valódi hit feledése? A felvetett kérdésekre nem tudhatjuk a választ, mert lehet nincs is, de művészi alternatívákat adhatunk. Mert ez a missziónk. Alkotó emberekként a társadalmi indikátor szerepének felelősségteljes keresztjét hordozzuk, ami miatt kutyakötelességünk problémákat, kérdéseket boncolgatnunk, és a sajátos képi nyelvünkön megfogalmazni azt. A művészet társadalomformáló erejével, és a munkáink egyéni vizuális nyelvén, közösen keressünk válaszokat!